Puncs.hu kicsit másképp, avagy, ha „szépséget” sugárzol, a „szépség” talál vissza hozzád

 

 

 

(a kép forrása:pixabay.com)

 A minapi napon a fb-on böngészve megakadt a szemem az Index Puncs.hu cikkén. Remek fogás volt. Nem tudom, hozta-e az üzleti elvárásokat, de sejthető, hogy kiváló eredménnyel zárt. Gondoltam, körülnézek egy kicsit az oldalon, mert ilyet még nem láttam. Természetesen ezt csak fényképpel ellátott regisztrációval tehettem. Ettől sem riadtam vissza, gondolván túl sok időt úgysem fogok ezzel tölteni. Regisztráltam. 

Nevezzük nevén a dolgokat: szeretőkeresés állt a háttérben. Hamarosan érkeztek is a kedvelések, a levelek szép számmal. Kaptam mindenfélét mindenkitől. Hangsúlyozva, hogy saját tapasztalatról van szó: kivétel nélkül udvarias, intelligens üzenetek érkeztek. Volt alkalmam levelezni, telefonon beszélgetni és egy alkalommal találkozni is tagokkal. A „virtuális kaland” gondolatébresztő volt számomra. Kérész életű tagságom alatt egyről meggyőződtem. Akik velem kapcsolatba léptek, motivációjuktól függetlenül tapintatos úriemberek voltak, családi állapottól és kortól függetlenül. Bár jó páran voltak és sokfélék, egy dolog közös volt bennük. Nőre vágytak! Hogy pontosan mit is jelent ez? Szeretetre, figyelemre, törődésre, bájra, kedvességre és szeretetre vágytak (hogy a felsorolást ugyanazzal a szóval kezdtem és zártam nem a véletlen műve). Természetesen a vágyaik beteljesülését mind testi, mind lelki szinten meg kívánták élni úgy, hogy ezért akár komoly anyagi áldozatot is vállaltak volna. 

Hát nem szomorú dolog ez? Főleg, ha az előbbi felsorolásom első és utolsó tagjára –szeretet- gondolok. Sokan ezt „házas/párkapcsolat” mellett vágyták. Kérdem én: megvetendő dolog ez? Mi magunk nők, nem erre vágyunk? Ugyanazok a férfiak keresik a boldogságot ezen az oldalon - álnéven, akik boldogtalan párkapcsolatban éltek/élnek, megromlott házasságban, vagy azzal a hátuk mögött. Hogy miért nem találják meg belül? Talán egyáltalán nem is keresik (már) belül?

Egyet nem szabad elfelejtenünk. Mi nők, sok döntést, pláne a párkapcsolatainkban, főleg érzelmi alapon hozunk meg. A férfiak első sorban „racionális lények” (kivételek persze vannak). Ők, amikor társat választanak, és hosszú távon elkötelezik magukat, mérlegelnek és észérvek mentén teszik (vagy nem teszik) le végül a voksot mellettünk. Ha logikusan végiggondoljuk, potenciálisan az ő választásuk időt állóbb, hiszen az érzelmek folyamatosan változnak és képesek bennünket csúnyán becsapni - ezzel szemben a ráció megbízható. Számos esetet ismerek, amikor a megromlott párkapcsolatok megmentésére tett kísérletekben a férfiak bizonyultak kitartóbbnak, ám előbb-utóbb erejüket veszítették. Hibáztathatjuk őket ezért? Talán át kellene gondolnunk, hogy mi mennyire felelünk meg nemünkből fakadó – és a férfiak részéről szerintem teljesen jogosan elvárt – jellemzőinknek és ezek mentén talán újra kellene gondolnunk a párkapcsolatunkban/házasságunkban betöltött szerepünket és megélt érzelmeinket. Mi baj lehet abból, ha kicsit más szemszögből tekintünk életünkre és kapcsolatainkra…?

B.A.

 

 

Megosztás a facebookon